10. fejezet

10. Fejezet Eltűntek?!

Liam szemszöge:

Kicsit félve hagytam magukra a lányokat, de igaza volt Carolinenak. A fiúkkal haza jutni is nehéz lesz, nem hogy még ide-oda sétálgatni.  Zayn, Harry és Louis egymás nyakába karoltak és úgy énekeltek. Egy „sziasztok” nem hagyta el a szájukat, mikor külön váltunk a két lánytól.  Annyira elmerültek az éneklésben/ordibálásban, hogy a hiányzik fel sem tűnt nekik. Ezt a későbbi beszélgetés is igazolja, amit Zaynnel tettünk. Egyszer csak odasétált Niall és közém. Majd a  nyakunkba tette a két kezét.

-          Hol van Caroline?

-          Haza ment.

-          Nélkülünk?

-          igen.

Időnk nem volt reagálni Zayn fogta magát és elindult az ellenkező irányba. Amint leeset, hogy mit csinál gyors utána kaptunk.

-          Hova mész haver?- kérdezte Niall.

-          Carolniet haza kísérem.

-          Zayn! Caroline már otthon van és alszik.

-          Biztos?

-          Biztos – igazából, biztos voltam benne, hogy még nincs otthon, de legalább Zayn előbb haza ér.

Ezután egész „nyugisan” telt a haza út. Ezt most úgy értsétek, hogy nem történt, halálos baleset, nem szökött meg senki és nem lett lelki sebe senkinek. Talán Niall füle kicsit megromlott, mikor Harry belesikított, de azt most nem vesszük figyelembe. Otthon, mindenki bedőlt az ágyába és békésen aludtunk el.

Reggel későn ébredtem. Lebattyogtam a konyhába, ahol kávét kezdtem el főzni. Lassan megérkezett hozzám Niall. Az ő kérésére tojás sütésbe is belekezdtem. Először Harry, majd Zayn csatlakozott társaságunkhoz. Utolsónak Louis jött le a szobájából. Ahogy jöttek az újabb emberek, úgy kellet újból és újból nekiállni a tojássütésnek. A fájdalomcsillapító is gondoskodtam nekik. Ezután merje, valaki az mondani nem gondolok rájuk. Reggel, kávé, fájdalomcsillapító minden várja őket, mire elébrednek.

-          Ez egy jó este volt!

-          Az ám! És nem is volt semmi balhé – mondta büszkén Zayn.

-          De Harry majdnem csinált! – Mondta Niall.

-          Én? Miért? – kérdezte az említett. Én és Niall már tudtunk róla. Mert hát Niall a végén megmentette a helyzetet és hazafelé, Caroline elmesélte a sztori elejét is.

-          Hát, hogy te meg Carolnie kimentetek levegőzni a hátsó ajtón. A fal mellett álltatok, mikor jött két részeg gyerek és leszólították Carolint. Mondták neki, hogy „Tudom, mire vágysz baby!” Erre te meg rögtön mondtad, hogy „Igen? Akkor még mit keresel itt?”  Aztán ez nekik nem tetszet. Elkezdtetek beszólni egymásnak és te meg akartad verni őket. Caroline eléd állt, hogy inkább menjetek be, de te nem akartál. Niall meg pont ment ki levegőzni és levágta a helyzetet. megfogott és behúzta mindkettőtöket.

-          Szép volt pajtás! – pacsizott le Zayn Harryvel. Nem  ám Niall-re lenne büszke…

-          Tudom, hát én már csak jó vagyok.

-          Lányok hazamentek aludni? – kérdezte Louis.

-          Igen? Mert szerinted ott aludtak a clubban?

-          Jöhettek volna velünk haza.

-          Ja, tényleg, amúgy félúton elváltunk. Nektek még csak fel sem tűnt, hogy leváltak tőlünk.

-          Fel kéne hívni őket – nyúlt a telefonjáért Niall.

Még buli előtt mindenki elmentette, mindenki számát.

-          Nem veszi fel Caroline – szólt a szőke.

Ezután még próbáltuk hívni többször is. Már nem csak Niall, de mi is. Nem tudom mi értelme volt, mert ha neki nem veszi fel, akkor nekünk mért venné, de hátha. Aztán próbáltuk Carolinat hívni ő sem vette fel. Bevallom én megijedtem. De szerintem nem csak én, mind a négy fiú. Hosszas telefonálgatásak után megbeszéltük, elmegyünk Carolinehoz, hátha csak alszanak vagy valami.  Ha valahol aludtak az biztos Caroline, mert Carolna elég messze lakik.  

A fiúk olyan gyorsan szedték össze magukat, hogy még nem láttam ilyent. Másnaposan örülök, ha kijönnek a házból most meg két perc alatt a kocsiban ültek. Az odafelé vezető út csöndben telt.

-          Mi van, ha nincsenek otthon? – kérdezte félve Harry.

-          Nyugi haver, tuti otthon fekszenek és harcolnak a másnaposság ellen.

-          Caroline nem másnapos, mert nem ivott.

-          Mindegy.

A ház előtt állva, sokáig kopogtunk. Már nem is kopogtunk, hanem ütöttük az ajtót. Zayn jártasan (!), felmászott a falon lévő apácarácson és be a kinyitott ablakon. Bentről kinyitotta nekünk az ajtót. Idegesen tapasztaltuk, hogy nincsenek itthon. Az ágy be van ágyazva és minden ugyanolyan, ahogy este itt hagytuk. Még a pohár is ott volt a dohányzóasztalon, amiből tegnap ittam.

-          Hol vannak? – kérdezte idegesen Zayn.

-          Szerintetek hazaértek egyáltalán?

-          Szerintem nem. Vagyis semmi nem változott tegnap óta – mondtam elgondolkodva.

-          Mi legyen most? –kérdezte félve Louis.

-          Sétáljunk, el arra, amerre hazajöhettek.

-          Mert szerinted még mindig hazafelé gyalogolnak, vagy mi?!

-          Tudsz jobb ötleted?

-          Esküszöm, legközelebb a szobájukig kísérjük haza, őket! – mondta Niall és már vette is fel a pulcsiját.

Elindultunk az úton amerre jöhetek. Két lehetőség is volt ezért különváltunk. Én és Zayn mentünk jobbra a többiek balra.  Nagyon féltem, hogy merre lehetnek. Amikor elköszöntünk egymástól, nem gondoltam volna, hogy eltűnnek. Azt hinné az ember, hogy pár utcát lazán végig lehet sétálni, de nálunk még ez is lehetetlen.  Zaynn látszott, hogy nincs jól. Nagyon félt ő is. Mi van, ha történt valami? Ha bármi bajuk esik, az az én hibám lesz. Hisz Louis, Harry és Zayn részegek voltak, nem hoztak semmi döntést. Niall azt csinálta, amit én mondtam. És én abba egyeztem bele, hogy menjenek félúttól egyedül haza. Olyan hülye vagyok. Most komolyan olyan sokáig tartott volna, odáig elmenni és vissza? Hisz a fiúk úgyis mentek maguktól.  Biztos vagyok benne, hogyha bárki más döntött volna helyettem, normális döntést hoz és most nem kéne őket keresni. Vajon Zayn haragszik rám? Vagy csak azután fog, mikor már biztosra tudjuk, hogy valami baj történt? Leehet igazából nincs is semmi bajuk. De akkor hol vannak? Nem bírok tovább csendben sétálni és aggódni!

-          Zayn, haragszol rám? – nem mertem ránézni, inkább a lábam elé néztem.

-          Már mért haragudnék rád?

-          Mert én miattam mentek egyedül haza. Én egyeztem be, hogy váljunk ketté.

-          Ne legyél már hülye. Ha akarunk, bárkit hibáztathatunk. Engem, Louist, Harryt, mert részegek voltunk és ezért nem kísértük őket haza, Niallt, mert nem ment velük. Sőt ha akarnám, akár a lányokat is, mert, hogy mért nem hisztiztek, hogy kísérjük haza. Hibáztatni mindig lehet mindenkit. De az igazság az, hogy erről konkrétan senki nem tehet. Bénák vagyunk mind a heten.

Biztos voltam, hogy ezt nem pont így, gondolja, csak engem akar megnyugtatni. Szerintem neki is eszébe jutott, mi lett volna, ha nem részeg. Mi lett volna, ha előbb észreveszi, hogy leváltak tőlünk. Mi lett volna, ha… már megtörtént. Nincs „mi lett volna ha...” már csak reménykedek, hogy tényleg nincs semmi bajuk.

Összetalálkoztunk a három fiúval. Ők sem találtak semmit. Kérdőn néztünk egymásra, hogy most mi legyen.

-          Hívjuk a rendőrséget?

-          Azok csak 24 vagy nem tudom, hány óra után kezdik el keresni az embert.

-          Hívjuk, fel Pault, mit csináljunk – mondtam végső ötletként.

Louis már hívta is a szabadságát élvező testőrünket. Ő mindig segít, ha valami baj van. És most baj van. Hamar lezavarták a beszélgetést.

-          Azt mondja, húzzunk haza, oda megy ő is és meséljük el rendesen mi a szitu.

-          Mennyit fogott fel a te sztoridból?

-          Hogy eltűnt két lány, akik velünk voltak utoljára.

-          Akkor biztos érzi a fontosságát. Induljunk el…

9. fejezet

9. fejezet A buli

Lám itt van a következő rész.:) Na, ha továbbiakban is olvasnátok a blogomat, vagy komentet kérek, vagy 200 oldal megjelenítést. Jó olvasást!

...Nem volt időnk válaszolni a fiúk már be is foglalták a kanapát, mi meg elindultunk fel a lépcsőn. Valószínűleg az ülepes gatya és egy kinyúlt póló, nem a legjobb öltözék a buliba. Ebből még mi lesz jézusom? 

Én gyors befoglaltam a fürdőt, míg Carolina a gardróbomat vette célba. Megkértem, nekem is keressen ruhát, ha addigra nem végeznénk. Mire kijöttem, két ruha összeállítás volt kikészítve az ágyra. Tényleg jó stílusa van ennek a lánynak. Persze, amint kiléptem a fürdő ajtaján ő már bent is volt. Gyors magamra

Caroline ruhája.:)

kaptam, az eddig egyszer sem használt ruhadarabot. Őszintén megmondva féltem is, hogy nem lesz jó rám, vagy nem áll jól rajtam.  Egy egybe részes, felül fehér alul virágmintás szoknya volt. Hozzá egy krémszínű balerina cipő. Kiegészítőnek egy ezüst karperecet kerestem. Táskát is kellet előkutatnom, ami már nehezebb eset volt. Nehezen, de a krémszínű táskámat is előkerestem, a cipők közül. Nem tudom, mit kereset ott, de mindegy.  Közben Caroline is megérkezett. Ő először sminkelt és a haját csinálta, és csak aztán öltözött fel. Én a hajamat, csak átfésültem és hátradobtam. Caroline kivasalta a sajátját, pedig ha engem kérdeztek, így is egyenes volt neki. Nekem végül is ez is mindegy.  Nem sminkeltem sokat, csak egy kis alapot tettem fel. Próbáltam Úgy sminkelni, hogy menjen a ruhámhoz. Ha engem kérdeztek sikerült is.

Carolina ruhája

Carolina ennél merészebben sminkelt. Az ő ruhája is egybe részes volt. Az egyik kedvenc ruhámat választotta ki magának. Felül fekete és a szoknya része piros volt. Fekete balerina cipőt választott hozzá és szintén fekete kistáskát. Előkerestem neki, az úgyszintén kedvenc szívecskés fülbevalómat. Mikor felvette, megalapíthattam, hogy rajta jobban áll, mint rajtam. Még szerencse, hogy egy a mértünk mindenben. Egymást megnéztük még egyszer minden tökéletes-e aztán kiléptünk a szobánkból. Magamra nézve éreztem nem áll jól rajtam ez a ruha. Meg egy kicsit rövid is. nem túl k*rvás? Lehet nem ezt kéne felvennem. Már a lépcsőtetején álltunk. A fiúk már épp néztek volna felén mikor én hirtelen hátraarcot vágtam.

-          Hová mész? – kérdezte Liam lentről. Carolina rögtön tudta mi a bajom, mert vele ezt már közöltem a szobában. Szerinte persze jól áll, meg egyáltalán nem rövid meg az ilyenek.

-          Átöltözni! – feleltem a szobámba menet.

-          Minek? – jött az újabb kérdés.

-          Mert ez nem áll jól rajtam, na! – válaszolta türelmetlenül. Lábdobogást hallottam és hirtelen öt srác nyitott be a szobámba.

-          Hogy ne állna jól rajtad? Gyönyörű vagy benne! – mondta rögtön Zayn, amint végig mért.

-          Jó, tudom, hogy ezt most csak azért mondjátok, hogy induljunk már. De istenem kibírtok még tíz percet.

-          Én esküszöm, éjfélig simán elücsörgök a tv előtt, mert ma spongya bob maraton megy, de ez tényleg jól áll neked – mondta a fürtöske is.

-          Ja persze, tök rövid.

-          Egyáltalán nem. Ez pont így jó! – zárta le az egészet Niall.

-          Rendben. De akkor kimenetek?

-          Minek?

-          Hogy átöltözhessek.

-          Persze! – mondta Zayn – Fiúk indulunk! – szólt végszóként. A fiúk meglepődve én meg boldogan néztem rá. De megfogta a kezem és velem kisétált elsőnek az ajtón. Persze, hogy ne azért mennének, ki, hogy átöltözhessek. Végül beletörődve, hogy ebbe a ruhába leszek az est folyamán elindulhattunk a buliba.

A clubban elég sokan voltak. Mi leültünk azokhoz az asztalokhoz ahol fotelek voltak. Az ilyeneket én, és mint kiderült Niall is imádj. Olyan kényelmesek. Először én csak egy üdítőt kértem. Ezzel így volt Carolina, Niall és Liam is. Zayn, Louis és Harry persze nem így volt vele. Nem is baj, szórakozni jöttünk.

-          Nem megyünk táncolni? – kérdezte tőlem Zayn.

-          Mehetünk! – mondtam. Ketten el is indultunk a táncparkett felé. Egész jól táncolt. Egy csomó számot csak végigugráltuk, meg hülyéskedtük, de akkor így éreztük jól magunkat. Lassan senki nem maradt ülve. Egyszer láttam Carolinat Harryvel táncolni, Louist és Liam több lány társaságában táncoltak. Niall meg egy szőke lánnyal volt. Ahogy telt az idő úgy cserélődtek a párok is. Volt táncpartnerem Louis, Harry, Liam is. Körbenéztem, hol lehet Niall, hogy őt se hagyjam ki. Meg is találtam egyedül ülni a bárpult mellet. Gyors mellé siettem.

-          Egyedül? – kérdeztem tőle.

-          Elfáradtam.

-          Akkor nem jössz velem táncolni, mi?

-          Annyira azért nem vagyok fáradt! – mondta nevetve.

Liemen és rajtam kívül talán ő volt még józannak mondható. Jó nem az, hogy nem ittam alkoholt, de azért bőven határon belül voltam. Józanul nem találok haza, akkor részegen? Szoktam, de éreztem, hogy most nem kéne. Meg amúgy is, jól éreztem magam anélkül is. Zayn, Louis, Carolina és Harry, persze nálam is jobban érezték magukat. Ők négyen, szerintem a nevüket nem tudták. A részeg szó rájuk enyhe kifejezés.

Niall behúzott a tömegbe és elkezdtünk táncolni. Aztán elindult a kedvenc számom. Niall is ismerhette, mert velem énekelte a szövegét. A végén már nem is táncoltunk, csak ugráltunk és nevettünk egymáson. Jó volt. Aztán mellettünk felbukat egy másik táncoló pár. Vagy mi bukkantunk fel mellettük, nem tudom. Nem más volt ott, mint Zayn és egy csaj. Ha engem kérdeztek elégé rib*ncosan táncolt a csaj, Zaynnek. Ezt most nem féltékenységből mondom, nehogy azt higgyétek. Őszintén megmondom, nem voltam egy ici- picit sem féltékeny. Nem járunk Zaynel vagy ilyesmi. De ha még halálosan szerelmes is lennék benne, akkor sem, mert, tudom, hogy csont részeg a gyerek. Amint észrevett minket rögtön felén fordult. Egy kezét az én nyakamba a másik kezét Niall nyakába dobta és így támaszkodott ránk. Kicsit közelebb húzott minket, hogy halljuk, mit kiabál.

-          Nem azért mondom, de itt mindenki eltűnt!

-          Pedig mindenki itt van a clubban, csak szana- szét! – kiabáltam vissza.

-          Olyan jó, hogy látlak titeket!- mondta és mindkettőnket magához ölelt. Ezen elkezdtünk nevetni Nialllel.

-          Na, én elmegyek inni – próbáltam kicsúszni a kezei közül.

-          Én is – vágta ár Niall.

-          Mehetek veletek? – Nem értem minek kérdezi ezt meg.

-          Vár rád a táncpartnered, Mr. Figyelmesség – mondtam a háta mögé figyelve. A csaj ott állt Zayn mögött, arra várva, hogy folytathassák a táncot. Mr. Figyelmesség is hátrafordult és kiabált valamit a csaj fülébe. Erre a csaj felháborodva elment, Zayn pedig újra felénk fordult vigyorogva. Elindultunk a bárpult felé. Ott voltunk egy kevés ideig aztán nem tudom, hogyan mind a hárman elszóródtunk egymástól. Erre is csak mi vagyunk ám képesek. Ismerős arcot kutattam éppen, mikor valaki hirtelen hátulról megölelt. Amikor hátranéztem egy vigyorgó és részeg Harryt láttam.

-          Reméltem, hogy jól látom, hogy te vagy és nem mást ölelgetek – kiabálta a fülembe.

-          Reméltem, hogy valaki hatotok közül ölelget és nem egy ismeretlen.

-          Ha egy ismeretlen ölelget, szólj nekem és én megverem, jó? – kérdezte nevetve.

-          Rögtön szólók, ne izgulj.

-          De ne muszáj nekem. Szerintem, ha Louisnak, Liamnak, Niallnek, Zaynnek szólsz ők is megverik. Nem jössz ki levegőzni?

-          Mehetünk!

Elindultunk a hátsó ajtó felé. Kint elég hűvös volt. Hatan- heten voltak kint szétszórva az ajtó körül. Kettesével vagy egyesével álltak és legtöbbje, mind cigizett.  Megálltunk a fel mellet és beszélgettünk. Azaz Harry mondta ezerrel a hülyeségét én meg nevettem rajta. Nem az, hogy józanul nem normális, de részegen, hát az kész... Azt hittem behalok.

-          Tudom, mit akarsz, baby! – Jött el mellettünk két résszeg egyed, akik nem hagyhatták, ki, hogy ne mondják el, a világ legbénább részegen csajozós szövegüket.

-          Igen? Akkor még mit keresel itt?– válaszolta helyettem Harry.

-          Hozzád kiszólt? – kérdezte a másik.

-          Az, aki hozzád - mondta flegmán. Nekem valahogy nem tetszett ez a beszélgetés.

-          Ne akard, hogy baja legyen, a csini kis pofikádnak!

Erre már Harry is felkapta a vizet.

-          Mert majd, pont te teszel kárt neki?

-          Ne legen ekkora a szád a semmire!

Harry ellökte magát a faltól és már indult volna el a két srác felé. Én, mint jótevő persze rögtön elé álltam.

-          Gyere Harry, szerintem menjünk be – mondtam a szemébe nézve. Ő persze a két sráccal farkasszemezett mögöttem. Szép mondhatom!

-          Igen, szerintünk is jobb lesz, ha bemész. Sőt inkább menjél haza és aludjál – mondták nevetve.

-          Harry kérlek! – mondtam neki már egy kicsit hangosabban. Lenézet rám és elmosolyodott. Azt hittem bejön velem erre, meg…

-          Amit megbeszéltük a gondjainkat egymással.

És felbukkant az én őrangyalom. Nem, nem Zaynre gondolok most. Valószínűleg, ő egy csaj szájába matat valahol.

-          Hé, haver, gyere, meghívlak egy italra –mondta Niall (!) és megfogta Harry felkarját. Nem várta meg, míg bárki, bármit mond rá, fogta és behúzta maga után Harryt, míg a szabad kezével az enyémet fogta meg és engem is húzott maga után.

-          Ezt most mért kellet?!

-          Azért, hogy ne csinálj balhét. Meg ott volt előtted Caroline is.

-          Igaz, bocs – adott egy puszit a hajamba – Iszunk? – kérdezte újra feldobódva. Időt sem hagyva magának, hogy elkezdjen kijózanodni, máris fojtatta az alkoholizálást. Nem sokáig élvezte a társaságunkat, hamar itt hagyott minket.

-          Nem ülünk a fotelekhez? – kérdeztem szőkeségtől.

-          Menjünk. Mit iszol?

-          Semmit.

-          Olyan nincs.

-          Akkor egy Cola lesz.

-          Két Cola lenne – fordult a pultos srác felé. Kifizette és elindultunk a puffjaim felé.

-          Sziasztok! – vágódott rögtön le mellénk Liam.

-          Szia - köszöntünk mosolyogva.

-          Lassan össze kéne szedni a népet.

-          Most?

-          Még igyátok meg, addig is előre felkészülünk, lelkileg- testileg, hogy visszük haza őket.

-          Szerintem menjünk gyalog. Addig is józanodnak.

Beszélgettünk egy kicsit aztán elindultunk megkeresni mindenkit. Úgy beszéltük meg Liam, Luoist keresi, Niall meg Harryt. Nekem maradt Zayn és Carolina. Hamar megtaláltam barátnőmet, aki egy fiúval táncolt. Odamentem hozzájuk és rámosolyogtam a srácra.

-          Ellopnám a táncpartnered, mert megyünk haza – vette a lapot és lelépet a srác.

-          Én még nem akarok. Táncolni szeretnék!

-          Otthon táncolunk.

-          De az ne ugyanaz.

-          Nem, mert ott jobb lesz.

-          Ígéred?

-          Ígérem, csak gyere.

Elindultunk a kijárat felé, ahol a találkozót beszéltük meg. Ott volt már Niall és Harry. Odakísértem Carolinet és mondtam vigyázzanak rá, amíg visszamegyek Zaynért.

Bent kis keresés után megtaláltam őt is. A puffos asztalok egyikénél ületek. Zayn és még vagy öt lány. Odasétáltam mellé, ő meg rögtön az ölébe húzott. Ha az lehetséges, még részegebb volt, mint mikor utoljára láttam.

-          Gyere Zayn megyünk haza.

-          De én nem szeretnék.

-          De én szeretnék- a lányok elé csúnyán néztek rám. Nem, hogy idejövök és beülök az ölébe, rögtön el is viszem a beszélgető társukat.

-          Olyan jó itt. Én nem megyek még haza.

-          Akkor engedj el. Én haza megyek nélküled – mondtam, hátha így majd ő is jön utánam. Ha meg nem beküldöm érte Niallt. Nem az, hogy nem mentem ki, de az öléből nem tudtam felállni.

-          Inkább maradj velem – mondta és adott egy puszit az arcomra. Egy kicsit még próbálkoztam hátha elenged, de nem így lett. Mérgesen karba font kezekkel abba hagyom a próbálkozásomat és nem szóltam, nem néztem Zaynra. Ez egy idő után neki is feltűnt.

-          Haragszol rám?

Nem szóltam semmit.

-          Hercegnőm, nem kérsz az Innimből?

-          Nem, de ha egyszer, te nem akarsz jönni, akkor legalább engem engedj el, mert én már mennék – mondtam megsértődve. Persze egyáltalán nem haragudtam rá, sőt magamba jót nevettem ezen az egészen. Valahogy rá kell bírni, hogy jöjjön.

-          Menni szeretnél?

-          Igen – fordultam felé. Hirtelen felállt, de még mindig nem engedett el. Meg is lepődtem rendesen, azt hittem elesek. Ebben egyedül a derekamon lévő keze gátoltak meg.

-          Na, lányok, viszlát! – intett egyet feléjük és elindultunk kifelé. Egymás kezét fogtuk, nehogy elveszítsük egymást. Mire kiértünk már mindenki ott volt. Elindultunk gyalog haza.

Úgy mentünk az üres utcákon, hogy elől Louis, Zayn, Carolina és Harry mögöttük meg Liam, Niall és én. Nem volt sok dolgunk. Ők elöl egymást támogatva, énekelve, röhögve mentek. Mi meg csak mögöttük jöttünk, rajtuk nevettünk és beszélgettünk. Aztán áttétünk a járdára, ahol már egy- két autó előfordult. Nem sok, de ezek ott elől, amilyen gyorsan le tudnak jönni az út szélére, inkább jobb lesz a járda. A járdán, Harry és Carolina ment elől, Louis, Zayn és én mentünk középen utolsónak Niall és Liam jött.

-          Nem tudom, mit izéltál induláskor, szerintem baromi jól áll rajtad ez a ruha – mondta Zayn.

-          Köszi.

-          Szerintem is szép vagy benne. De tudod, mi tetszik a legjobban? – mondta Louis is

-          Na?

-          Hogy nem 100 cm magas sarkúba vagy. Tetszik ez a nem tudom, hogy hívják. Hogy is hívják? – kérdezte nevetve.

-          Topánka.

-          Az! Na meg, Carolna is topánkába van. Ha engem kérdezel ezerrel jobb, mint a magas sarkú.

-          Szerintem neked mindkettő jól áll! – Zayn.

-          Köszi, fiúk, hogy kielemezitek, milyen cipőt hordjak.

-          Igazán nincs mit meg, ha már itt tartunk, szerintem a zöld nem a te színed. Ne hordj zöld ruhákat.

-          Nem szoktam zöld ruhákat hordani, Louis.

-          Jól teszed. Ne is hordj. 

-          Jól van! – mondtam nevetve.

Újra kihalt utcára értünk és megint felálltunk az eredeti mentbe. Részegek elöl és józanok hátul.  Zayn megállt bekötni a cipőjét. Mi józanok, megálltunk mellett, míg végez. Mellettünk maradva jött  tovább.

-          Nem fázol Carolne? – kérdezte Zayn.

-          Nem köszi – kicsit fáztam amúgy. Jó, hát szoknyába voltam.

-          De hideg van.

-          Köszi, az infót.

-          Tessék a pulcsim –vette le agáról.

-          Köszi, de nem kell-idejött mellém és jóformán rám adta a pulcsiját.

-          Tessék – mondta mikor már rajtam volt.

-          Hát, köszi, drágám- még kaptam egy puszit, aztán előre ment a részeg bandához, mert elkezdtek énekelni valamit. Rögtön csatlakozott is hozzájuk.

-          Látod? –kérdezte Liam.

-          Mit?

-          Hát, hogy tök részeg a kölyök és még így is figyel rád. – mondta Niall

-          Ja, igen, aranyos tőle.

-          Tőlem mért nem kérdi meg, senki, hogy fázok-e?

-          Itt szét kéne válnunk nem?

-          Ne kísérjünk haza titeket?

-          Viccelsz? Mire ezekkel, eljönnétek hozzánk, aztán hozzátok eltelik két hét.

-          Akkor egyikünk mehet veletek a másikunk, meg hazamegy velük.

-          Ááá.. Haza találok ám – mondtam nevetve.

-          Oké, akkor szép álmokat.

Kaptam búcsú puszit, ölelést Nialltől és Liamtól, majd Carolinat kézen fogtam és elindultunk a másik irányba. Azok elől olyan részegek voltak még, hogy az sem tűnt fel nekik, hogy mi már nem vagyunk ott.